Történelmi idők

Állítólag van egy kínai átok, ami így szól: “Élj történelmi időkben” Hogy ez valóban egy kifinomult konfuciánus “dögölj meg”, vagy csak városi legenda azt nem tudom, mindenesetre most valóban történelmi időket élünk. Az ikertornyok ledőlése óta dolgozom az iparban, de ennyire turbulensen változó környezetet még nem tapasztaltam. A múlt héten voltam egy beszerzési konferencián az INTEGRÁCIÓ szervezésében, ami legalább egy megnyugtató választ hozott: Más sem.

Az acéltermékek ára kilőtt, nemkülönben a papír, a vegyianyag, a műanyag és a fa. A chipgyártók nem tudnak eleget termelni, de ha tudnak is, a konténerhiány miatt nem ér ide időben. A precíziós alkatrész éppúgy késik, mint a fröccsöntött fésű, és a házépítésnél az ajánlatok érvényességi ideje lassan két hétről egy hétre csökken. Teljesen bevett lett az a válasz egy tenderre, hogy most ennyi, ha kell elviszed. Mikor lesz ennek vége? Nem tudom, ahogy más sem nagyon.

Készlettartás költsége

Egy dolog azonban biztos. Sok cég és kisvállalkozó elkezdett megismerkedni a fogalommal, amit úgy hívnak “Készlettartás költsége” Mit is jelent ez? Pontosan azt, amit a neve sugall: Azt a költséget, amennyibe az adott anyag raktározása kerül. Korábban ez egy konkrét veszteség volt, hiszen minek álljon a pénzem mondjuk vasban vagy zománcozott kutyatálban, ha nem muszáj? Hiszen a piacon bármikor elérhettem, az árak viszonylag stabilak voltak. De azóta komolyan megváltozott a helyzet. Az árak kilőttek, és az emelkedés konstansnak tűnik. A mértéke egészen extrém, ráadásul a hozzáférhetőség is korlátozott. Logikus gazdasági döntés hát az, hogy betárazok az anyagból. A pénz költsége nem olyan magas, a kamatok még alacsonyan vannak, legalábbis messze nem 15 ~ 30 % körüliek. A raktározás természetesen terméktől függően bonyolódik, de egy 10 milliós tételnél nem valószínű, hogy 2 – 3 milliót meghaladó többletköltség.

A matekot mindenki össze tudja magának rakni, de nagyon sok esetben egy logikus egyéni döntés lehet a készletezés. De mint majdnem mindennek, ennek az éremnek is van egy másik oldala. Régi dilemma, már a covid előtt is előjött: Vajon ez a kereslet – növekmény valós igényeken alapul, vagy túltermelés folyik? Most is aktuális a kérdés, aktuálisabb, mint valaha. Hiszen a sok egyéni döntésből makrogazdasági folyamatok fognak születni. Jelen esetben, ha én áremelkedésre számítva bekészletezek, de a többiek is így tesznek, akkor komoly kereslet támad, az pedig felhajtja az árakat, tehát a jóslat beteljesítette önmagát.

A probléma akkor jön majd el, ha – mint minden ilyen folyamat – egyszer véget ér ez a szituáció. A készletek ott lesznek, a kereslet csökkenni fog, a kapacitások pedig ott fognak állni kihasználatlanul. Beszerzőként pozícióban leszünk, de ipari szereplőként elképzelhető, hogy nagyon komoly kihívások várnak majd ránk. Hiába na, történelmi időket élünk!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s