A gazda szeme

Van ez a régi mondás, miszerint a gazda szeme hizlalja a jószágot. Ovis koromban eléggé morbid képzeteket keltett bennem, de azóta átjött a lényeg, és mélységesen egyet tudok érteni vele. Egy kis, közepes, de még nagy cégnél is elengedhetetlenül fontos, hogy a vezető, a tulajdonos ne csak a riportokon keresztül, de személyesen is kövesse a folyamatokat és a történéseket. De hogy tudja a beosztott, hogy mi van éppen a főnökség fókuszában? Nem fogja kitalálni a gondolataimat senki, így hát egyértelművé kell tennem.

Egy időben komoly gondok voltak a rendrakással, de főleg annak megtartásával bizonyos területeken. Hiába voltak szép ábrák, fényképes utasítások, útmutatók, minden, mi lean – szájnak ingere, csak nem akartak azok a dobozok, paletták, tekercsek miegymások a helyükre kerülni. Ugyanis van egy olyan eredendően esendő emberi szokás, miszerint ha nem muszáj, akkor nem erőlködünk. A tulajdonosi szemlélet nevű buzzword nehezen beépíthető a targoncás operátorok és a bérelt munkaerő mindsettjébe, így valami mást kellett kitalálni.

Kézenfekvő megoldás a büntetés. Igen ám, de az eléggé hamar emelkedő fluktuációban fog manifesztálódni, ami költséges, káros és roppantmód fárasztó dolog. Ezért felidéztem a középiskolai hittanórákon folytatott világmegváltó etikai viták egyikének szintéziség, ami így szólt: “Az embereknek a hibáira építs, ne az erényeire” Nem egy világmegváltó gondolat, de ez van. A pluszpénzt meg mindenki szereti.

Az történt hát, hogy van nálunk egy adható mozgóbér. Ezt mindenki megkapja, aki – vagy, ha csoportos a cél – akik teljesítik a kitűzött célokat. A rendrakás és a rend megtartása lett hát a célkitűzés. Ez eddig nem volt újdonság. Ami még változott, az az lett, hogy a betartatását nem a csoportvezető végezte, hanem én személyesen, és nem minden héten egy alkalommal, hanem folyamatosan. Napi egy, de sokszor két alkalommal végigjártam a gyárat, annak is főleg a hozzám tartozó részeit. Ebben nem volt semmi új, csak annyi változott, hogy amikor láttam valamit, ami jó volt, vagy nem volt jó, egyből fénykép készült, majd ment egy napi összesítő. Ezekből készült egy heti, ahol szépen vizuálisan látszott, hogy az adott hónap (hónapról – hónapra emelkedő) célkitűzéséhez hogy áll éppen a csapat, mekkora pluszpénzt fognak kapni a hónap végén.

Működött a dolog. Olyannyira, hogy most, másfél – két évvel később sincs komoly probléma a renddel. Tanulság? Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. A fenti példában használt eszközök egyike sem újdonság, alap tanfolyamokon oktatva van. Ami azonban elengedhetetlen: Ha neked valóban fontos valami, akkor annak a felügyeletét ne delegáld. Ki kell jönni az irodából, végig kell menni a sorokon, bebújni a göngyölegek közé. Akkor is, ha emiatt nem érsz oda a soron következő telcóra meg meetingre. Mert ha neked fontos, akkor a beosztottjaid is érezni fogják, hogy az valóban egy prioritás. De ha te, mint nagyfőnök csak kitűzöd a számokat, aztán az egészet lepasszolod a csoportvezetőknek…nos, akkor annyira mégsem fontos az az adott ügy. Ez pedig meg fog látszani az eredményen. Tudod, a gazda szeme…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s